Vattacukorhajú lány

esküvői poszt, 3. rész

Először is szeretném megköszönni a rengeteg jókívánságot és pozitív kommentet az esküvőnkkel kapcsolatban! Az első bejegyzést itt olvashatjátok, a mostani posztban pedig eleget teszek a várakozásnak, jöjjön még néhány kép Antalfi Anikó szemével, ugyanis ő készítette a csodás fotókat, amiket ebben a bejgyzésben láthattok. Dupla feladata volt, mert amellett, hogy végigfotózta a délutánt, ő készítette a sminkem is. Köszönöm Anikó, mindkettőt!

blogra_istenhozott

Ezt a képet közvetlenül a bejárat mellé tettük. Talán ismeritek már az Isten hozott illusztrációm, amit eredetileg babaváró ajándéknak készítettem. Most kiderült, a vendégek üdvözlésére is alkalmas, egy virágszirmos, merített papírba paszpartuztam. A fehér keretet még tavasszal, piszkos arany színűként vettem egy vásárban, kifejezetten azért, hogy majd valamikor fehérre fessem, ennek is most jött el az ideje.

blogra_dekor

Az egyszálas, felfüggesztett kis vázákról már írtam az előző posztomban.

blogra_dekor_2

A nyolc ágú gyertyatartó is egy vásárból jött velem haza, ez sem fehér volt. Eredetileg afölé az asztal fölé szántam, aminél a szertartás zajlott, de nem igazán volt mire kifüggeszteni, és elég nehéz, így átkerült a sátorba. Úgy terveztem, este meggyújtjuk majd a gyertyákat, de akkor még nem számoltam azzal, hogy mellettük kreppapír szalagok fognak lengedezni. Úgyhogy nem gyújtottuk meg őket.

blogra_asztaldísz_2

A képen látható fehér kancsó a nagymamámé volt, de már régen elkunyeráltam tőle. Mindig féltettem, és sosem használtam, de amikor elkezdtük tervezni az esküvőt, tudtam, hogy az asztalon lesz, az alatta lévő csipketertővel együtt, amit szintén Mami horgolt. Azon az asztalon, aminek csak a lábai voltak meg két hónapja, ez pedig a másik nagymamámé volt, aputól kunyiztam el, hogy asztalt készíttessek belőle. Nagyon nem volt sima ügy, de végül meglett az asztal, ezúton is köszönöm Zsolti és Jani munkáját! Mindig van olyan mozzanat, amiről sajnos nem készül fotó végül, mint pl az asztal esetében, csak a festés utáni állapotról van egy werkfotóm, a szépen feldíszítettről nincsen.

 

20140717_144726_k

ez egy saját, mobilos fotó:)

blogra_asztaldísz

Ebből a díszből öt db készült, alapjuk raffaellós műanyag doboz, nedves oázissal. A nagy meleg ellenére egészen sokáig bírták.

blogra_csokor

Szinte az összes, esküvővel kapcsolatos tényező esetében improvizáltunk, (kivéve a vőlegény személyét, ő ugyebár fix volt.) Hogy pontosan mi legyen a menyasszonyi csokromban, nem tudtam, de az egész dekorációhoz 120 szál halvány színű rózsát vettem, és amikor két nappal előtte a szüleim kertjében nézelődtünk, gyorsan kiválasztottam néhány szeder ágat is. Végül nagyon tetszett a csokor, amit Rita barátnőm kötött (köszönöm!!), egyetlen tanácsot adok azoknak, akik hasonlóan, valamilyen bogyós gyümölcsöt köttetnének a csokrukba: ne tegyétek a csokrot a ruhátokra. Nekem csak pár egészen pici lila foltom lett tőle, és mivel saját ruháról van szó, nem tragédia, de ha kölcsözős, ott egy kicsit jobban kell vigyázni. A csokrot egy egyszerű, barackszínű szalaggal kötöttük át.

*

A ruháról is írtam az előző bejegyzésemben, hogy vásároltam egy alap ruhát, amit az ízlésemnek/személyiségemnek megfelelően kicsit átalakítottunk. Átszabni persze nem kellett, egy-két strassz lekerült róla, és pár réteg tüllt varrtunk rá egy széles szatén szalaggal. Nem akartam, hogy nagyon “sok” legyen a ruhám, nem is illett volna hozzám, és túlzás is lett volna egy ilyen kis létszámú kerti partira. Valami olyat szerettem volna, ami egyszerű és szép. Ilyen lett:

ruha_blogra_2

ruha_blogra_1

 

Az előző posztokat újraolvasva felmerült bennem, hogy talán úgy tűnhet, másokat is ilyen, villámszervezésű esküvőre buzdítanék, azért ez nincs így. Valójában rengeteg munkám, munkánk volt vele, mellette pedig ugyanúgy igyekeztem dolgozni is. Nekünk 2 hónapunk volt rá, mert május végén eldöntöttük, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ki is tűztük az időpontot július 19-re, “miért halogassuk” jelszóval. Tisztában vagyok azzal, hogy másoknak mások az elképzeléseik, és esetleg többet, nagyobbat, szebbet szeretnétek. Ez a mi esküvőnk volt, és nekünk tökéletes volt így, ahogyan történt. A másnapi, spontán szerveződött morzsaparti pedig nagyszerű ráadás volt!

♥♥♥

blogra_asztaldísz_3

 

Férjhez mentem - DIY esküvő a kertben

fb_borítókép

Egy ideje úgy tűnhet, eltűntem, pedig “csak” egy nagy eseményre készültünk, és emiatt semmi plusz energiám nem maradt. Szombaton volt az esküvőnk. Mivel minden dekorációt saját kezűleg készítettem el, úgy gondoltam, megosztom itt a blogon a tapasztalataimat. A tények: kerti esküvő, 34 fő. A szertartás és a vacsora is a helyszínen.

Az esküvőnket 2 hónap alatt szerveztük meg. Ez elég kevésnek tűnhet azok számára, akik esetleg egy évvel előre tudják az időpontot, és még kevesebbnek, ha hozzávesszük, hogy mindent én akartam csinálni. Nem mondom, hogy nem vagyok baromi fáradt, de egyszerűen nem tudtam volna senkinek kiadni a dekort, el sem tudtam képzelni, hogy valaki más által kialakított kép határozza meg a MI esküvőnk hangulatát. Főleg, hogy az első perctől tudtam, mit akarok látni a helyszínen, milyen hangulatot akarok. Ez úgy történt, hogy május végén ültem a kertben a kávémmal, és hirtelen bevillant, hogy lehetne itt az esküvőnk, a két mogyoróbokor között, mögöttünk a násznép, és ahogy a hely kiosztását láttam magam előtt, szépen el tudtam képzelni, hogyan is tudna megvalósulni. Tudtam, mikor hová és mennyire süt a nap, hogy kevesen leszünk (hiszen kicsi a hely), és minden nagyon szép lesz. Miután ezt kigondoltam, megbeszéltem a barátommal, és kitűztük az időpontot, július 19-re. Nem érte meglepetésként a dolog, mert már 2 éve a menyasszonya voltam, de az esküvő pontosan azért tolódott mindig, mert nem állt össze a helyszín a fejemben.

Az egyik sarkalatos pont a sátor volt. Valamilyen sátor kell, mert szabadtéren leszünk, és mi van, ha esik, ezenkívül, ha tűz a nap, árnyékot is ad. El sem tudtam volna képzelni a vidéken szokásos katonazöld sátrat (bár nem tudom, ilyen kicsiben is van-e olyan), végül ez a kérdés gyorsan megoldódott olyan módon, hogy ezt is saját kezűleg készítettük el. Itt meg kell említenem, hogy a szüleim rengeteg segítsége nélkül ez az egész nem valósult volna meg. Az apukám egy este elhozott nekünk 9 db 5 méteres vascsövet, a kezembe nyomott egy doboz fehér festéket és két ecsetet, hogy ezt most gyorsan fessük le az eső előtt. Szakadt a víz rólunk, szinte már sötétben festettük, de meglett. Aztán egy másik napon meghajlították a csöveket és a vázat is felállították, kb 2 hét volt még az esküvőig, de ez már megvolt. Azt tegyük hozzá, hogy az apukám lakatos. Ezután következett a ponyva kérdése, végülis csak meg kellett varrni és felfeszíteni. Akkor még barna kapunk volt, de tudtam, hogy le fogjuk türkizre festeni, tehát abban maradtunk, hogy a ponyva törtfehér lesz. A másik verzió a mentazöld lett volna, de féltem, hogy  a sokféle zöld végül nem passzol egymáshoz, illetve nem tudtam, hogy ha szikrázó napsütésben a mentazöld ponya alatt állunk, nem lesz-e zöldes az arcunk. Miután ez a két kérdés eldőlt, fehér ponyva és türkizes kerítés, nem volt kérdés, hogy a sok színnel és virággal jól fog mutatni.

sátor_mozaik_k

A ponyvát végül nem volt olyan nagy kunszt megvarrni, de a szabás és a varrás is 2 emberes munka volt. Számoltunk, majd szabtunk 4 db 6 méteres, 148 cm széles csíkot, majd egymás mellé varrtuk.

ponyva

Miután felhúztuk a vázra, tűzőgéppel sűrűn megtűztük a váz mellett. Szépen kifeszült, főleg a csütörtök délutáni rettenet nagy eső után, de kibírta.

Tudtam, hogy rengeteg papírt szeretnék mindenütt. Megrendeltem a Pantonból 27 tekercs kreppapírt, 4 cm-es csíkokra felvágva. Nem tudtam, mennyi kell, ez végül soknak bizonyult, kb az 1/3-át nem használtuk fel.

20140720_125212_k

P7198078_k

Nagy vágyam volt a rengeteg selyempapír pompom, de azt is én akartam megcsinálni, ezért selyempapír után kutattam. Végül készült szalvétából és selyempapírból is, a tapasztalatom az, hogy a szalvétás is nagyon szép, de a selyempapírnak jobb a tartása, és valahogy egészében szebb. Selyempapírt az ikea papír részlegén vettem,  4 csomaggal, akkor csak rózsaszín és kékes színvilágút kaptam, és mindkét színben van pöttyös, csíkos, egyszínű is. Ebből a mennyiségből úgy kb 50 pompom lett, a végén elfelejtettem megszámolni. A pompomok készítését egy következő posztban részletesen is bemutatom, mert imádom, hogy papírból miket lehet csinálni.

pompom_sor

Azt hiszem, sokat elárul rólam, hogy amíg a dekort szinte azonnal láttam magam előtt, a ruhámról fogalmam sem volt. Sokat nézelődtem az etsyn és a pinteresten, de egy kicsit minden olyan elérhetetlennek tűnt, és egyáltalán, fogalmam sem volt arról, miben érezném jól magam, vagy mi állna jól. Egy esküvői szalonban felpróbáltam néhány fűzős-abroncsos ruhát, de amit a tükörben viszontláttam, az a lehető legtávolabb állt a személyiségemtől. Végül az utolsó ruha, amit felvettem, tökéletes volt méretben és fazonban, ráadásul igen baráti ára volt, így bár egyet aludtam rá, de gyorsan megvettem, és kitaláltam, hogy a saját ízlésemre alakítom majd. Ebben anyukám segített.

ruha_kiindulás

Ez egy elég rossz fotó, de már csak ez maradt fenn mint kiindulási alap.

Az empire fazonú ruha övrészéről először is leszedtem a díszítést. Vásároltam 2 méter törtfehér rugalmas tüllt (szélessége 2.80 volt), és ez bőven elég volt a ruhára, ha fátylat szerettem volna, még az is kijött volna belőle, de a fejdíszt máshogy képzeltem el. A tüllt egyetlen, vékony rétegben felvarrtuk a ruha övszerű részére.

ruha_2

A maradékból csíkokat vágtunk, és feltűztük rám felülre, szintén a ruha derekára, ekkor kb. eldőlt, hogy kissé görögös hatású lesz az esküvői ruhám, de nem bántam. Felvettem, megnéztük, anyukám rávarrta, majd az egész öv részre került egy széles bézs szaténszalag, hogy ezen munkálatokat elfedje. Mivel nem volt sziklaszilárd elképzelésem, így kísérleteztünk, mi az, ami jól mutat, mi az, ami megvalósítható. Azt tanácsolom a menyasszonyoknak, ne ragaszkodjanak mindenáron ahhoz az elképzeléshez, ami esetleg kislánykoruk óta a fejükben van. Merjetek rugalmasak lenni, és csakis azt nézzétek, mi áll jól. Próbáljatok fel minél több fazont, olyat is, amire első körben azt mondanátok, biztosan nem áll jól, mert lehet, hogy köztük van az igazi. Nálam így történt.

Fejdísznek nálam először csakis a virágkoszorú jöhetett szóba. Aztán átgondoltam a dolgot, mert két lehetőség volt: vagy élő, vagy művirág. Az élővirágot nem mertem bevállalni, hogy  a legnagyobb stressz közepén, aznap fonjunk koszorút, és akkor derüljön ki, hogy valami nem jó, vagy hogy a dögmelegben hamar elhervadjanak. Maradt a selyemvirág, amivel az égvilágon semmi bajom, sőt imádom, de nem találtam megfelelő méretű virágokat, még az ikeában sem, akkor amikor ott jártam. Közben felpróbáltam egy-két fesztiválkoszorút a plázákban, és rájöttem, hogy talán mégsem a koszorú a legjobb ötlet, legyen hajpántos.  Ezután sikerült a fejdísz témát jégre tenni egészen az esküvőm előtti estéig, amikor pedig már muszáj volt elkészíteni. Ez egy kissé meredek volt, belátom. A szüleim kertjében ültünk a barátnőmmel, és úgy készült a fejdísz (mert nem vittünk ki tükröt), hogy feltettem a hajpántra egy-két dolgot, felvettem, a barátnőm lefotózott, megnéztem a képet és haladtam tovább. Na ezt nem javaslom, mert bár én tökéletesen elégedett voltam a fejdíszemmel, azért ezt lehetett volna kevesebb stresszel is. Végül egyetlen szál selyemvirágot használtam fel hozzá, ami évek óta megvolt. Azért kimostam.  A ruháról (velem együtt) és a fejdíszről a következő bejegyzésben találtok majd képeket.

Ha idáig olvastatok, gondolom, jó sokan azt gondoljátok, elment az eszem, és így nem lehet esküvőre készülni. De lehet. Olyan vagyok, mint a víz, amely mindig megtalálja a medrét. Rugalmas vagyok, és ha valami nem megy valahogyan, akkor kitalálok más utakat. És mivel a végeredményt látom magam előtt, vagy legalábbis  a hangulatát, mert az a legfontosabb, azt soha nem tévesztem szem elől, és így végül mégis úgy lesz, ahogyan szeretném. A másik, hogy nekünk, magunknak akartam az egészet, és nem kifelé mutatni valamit. Így az a nyomás nem volt rajtam, bíztam magamban. Bízzatok ti is, mert az esküvőnk másnapján, végiggondolva az egészet, rájöttünk, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy elképzeltük.

sator_1_k

sator_2_k

sator_3_k

P7208117_k

Az asztaldíszek készítésére egy másik kedves barátnőmet kértem meg, akinek nagy tapasztalata van már esküvői dekorációban. Téglalap alakú műanyag dobozba nedves oázis került, majd megszülettek a gyönyörű asztali díszek, melyekhez főleg rózsát, vasrózsát, borostyánt használtunk fel, és került bele szederág is, anyuék kertjéből.

egyszálasok

Ezeket az egyszálas kis vázákat nagyon egyszerű megcsinálni. Tekerjetek vékony drótot ketchupos, salátaszószos, kis olivaolajas, karcsú üvegek szájára, kössetek rá valamilyen natúr szalaggal mini tortapapírt, egy szál virág, egy szál zöld, és kész is.

váza_mécses

Ugyanezzel a módszerrel mécsestartókat is aggathattok a fákra, ehhez olyan kis üvegekre van szükség, mint pl. az erős pistáé, vagy kis lekváros üvegek. Egy csipkeszalag került a szájukra és mehetnek a fákra. Nagyon hangulatos, ha lett volna több ilyen üvegem, ebből többet is csináltam volna.

tábla

A pincében találtam ennek a kis táblának az alapját. Egy kissé lecsiszoltam, és akrillal festettem rá a feliratot. Nemcsak látványelem volt, azért kellett, mert a vendégek 90%-a még nem járt nálunk. A ház előtti egyik fára függesztettük ki barackszínű szalaggal. Bevallom, ez is egyik éjjel készült.

A posztot hamarosan folytatom, hiszen van még miről írni, remélem, velem tartotok!

szék

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!