
Nem tudom, kinek mi a megfigyelése, de szerintem amikor az ember feje felett kezdenek összecsapni a hullámok, akkor jönnek a legjobb ötletek. Még 10 Manka várakozik rám láb nélkül az ágyon, és tegnap még az sem volt biztos, hogy tudok valamiféle tartót vagy állványt készíteni nekik (és marad a szokásos átlátszó műanyag dobozban való csúszkálás), amikor hirtelen elémugrott egy óriási kartondoboz, amivel hazavitorláztam, 3 perc alatt a megfelelő formára vágtam, éjjel lefestettem, ma felmankáztam, az eredmény pedig a képeken látható:)
Ha már minden Manka kapott lábat, akkor elképzelhető, hogy még pöttyöket is ragasztok rá. Ez nem túl valószínű.













Szuper a doboz! :o)
Olyan jó így együtt rájuk nézni! 🙂
Mennyi édes kis Manka! Jó lett az állvány!