Nagyon szeretek megörökíteni ezt-azt, komoly és komolytalan dolgokat, hogy biztosan emlékezzek rájuk.
Laktam itt, szerettem.
márciusban ide költöztem:
madarakat és nagy virágot varrtam a Pagony kirakatába:
megjelent a Vilma levese, a római parton ünnepeltem meg:
az otthoni padláson megtaláltam gyerekkorom egyik kedvenc játékát, a mesenyomdát, Szyksznian Wanda figuráival:
esküvő 1, 01:30
esküvő 2, 13:20
(itt volt egy kis utazás)
kedvenc virágom, a bazsarózsa
menyasszony ellenfényben:
a férjével:
Mankának dedikáltam a Manka könyvet:
nyáron készült még a Vilma öltöztető, nagyon meleg volt:
októberben Franciaországban vettem egy varrógépet, jó vétel volt. Csak nem tartozott hozzá cérnatartó micsoda, ezért egy papírdarabot tekertem össze, ragtapasszal rögzítettem. Innentől jól működött!
ő az különben: vele varrtam a francia Mankákat.
még sosem volt komolyabb varrógépem. majd egyszer.
ennyi varrócuccom volt akkoriban:
aztán lettek címkéim:
Rosine nevű francia Mankám végtagjait túl rózsaszínnek találtam, ezért vaníliás teával festettem (a szivecskés nem sikerült)
itt készül
itt egy ordító kő, a tengerparton találtam
volt egy kis Párizs is
november vége, itthon:
szívek hátul
…és elöl, éjfél múlt:
aki nem unja még a fotókat, a fészbukon a Manka rajongói oldalon többet is talál.
hohóóó! Szutyoksáris bögre!:)Kedves Mónika, megkérdezhetem honnan van? Hol lehet ilyet beszerezni?Amúgy nagyon klassz ez a blog és nagyon tetszenek amiket csinálsz. További sok sikert Neked!Virág
Megunhatatlan a kommentekkel :). Köszi, hogy megosztottad.
canga rulez!
az ordító kő viszi nálam a prímet :o)nem, nem unjuk!
érdekes képek, látszik belőle, milyen különlegesnek látod a világot
Teljesen lekötött ez a fotós posztod. Inspiráló volt, tényleg. Minden jót az új évre is! :)Ági