bemutatom Eleanort és Margaretet

Új mankatípust kezdtem. Na nem mintha a régieket meguntam volna, de úgy gondoltam, ha már itt vagyok, készítenem kell angol Mankákat is. A francia nők terén nagyobb szerencsém volt, ha az angolokra gondolok, nekem inkább a viktoriánus korszak gazdagon díszített, mégis szigorúságot sugárzó öltözékei jutnak eszembe.

Így született meg a viktoriánus Mankák ötlete.

Viktória brit királynő 63 évig uralkodott, róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Nagyon izgalmas korszak lehetett: az ipari forradalom, a sok találmány, köztük a gőzgép, amely elősegítette az ipar fejlődését (könyvnyomtatás, textilgyártás) s így a kultúra terjedését is; az első világkiállítás (melynek ötlete a királynő férjétől, Alberttől származott), a fotográfia születése…Erről a korszakról a ruhákkal együtt a régi fotók ugranak be. Nagyon-nagyon szeretem a régi fotókat, különösen Julia Margaret Cameron meghitt portéit, amelyeken érződik a praeraffaelita hatás…minden álomszerű, mégis valódi. Ebben a mondatban minden benne van, amiért szeretek most itt lenni:) (Plusz a tea és a rózsák.)

A viktoriánus Mankákhoz sok csipkét, régi, vagy réginek ható anyagot és sok-sok munkaórát fogok felhasználni; gyöngyöket, szalagokat, mikor mire bukkanok. Ez azt jelenti, hogy masszív csipkevadászatba kezdek! Ezen az első két Mankán is olyan csipke van, amit már itt túrtam a bolhapiacon. Margaret ruhájára kézzel varrtam fel, elöl és hátul is.

Margaret

(nem Cameron után, véletlen volt:)
Eleanor és Margaret
részletek


A háttérben a Harlaxton egyetem látható, ottjártunkkor éppen szállingóztak ki a fiatal lányok futni, teljesen átlagos mackónadrágban, ipoddal a fülükben. Belegondoltam, milyen szintű oktatásban részesülhetnek…
Jean, fogja be a lovakat. Kikocsizunk.

Most ez kapcsol ki: fehérben alkotni valamit, ami a múltat idézi.

Címkék:
Tovább a blogra »