Az elmúlt hétvégén meseszép helyeken jártam. Szombaton volt a szülinapom, és felkerekedtünk, hogy megnézzük az angol tóvidéket, a Lake Districtet észak-nyugat Angliában. A nagy vágyam az volt, hogy a Hill Top farmot láthassam, ahol Beatrix Potter élt és alkotott, s mivel több ottani pont is kapcsolódik hozzá, ezekre fűztük fel a kirándulást.
Beatrix Potter nevét majdnem mindenki ismeri, az ő bájos hőse például Peter Rabbit (ahogy nálunk hívják: Nyúl Péter, magyar nyelven a General Press kiadónál jelent meg a sorozat- Kacsa Jolán, Bikkmakk Mókus, Pecás Jeremiás…Összesen 23 könyvet írt.)
A Miss Potter című filmet is ajánlom, bár Renée Zellwegernek jobban állt Bridget Jones (szerintem), de ez mindegy is, a film szép, gyönyörű tájakon játszódik, és amennyire meg tudom ítélni, eléggé törekedtek a történelmi hűségre is. Beatrix Londonban született, de családjával gyakran nyaraltak északon Skóciában vagy az angol tóvidéken. Már 36 éves volt, és még mindig a szüleivel élt, amikor The Tale of Peter Rabbit című mesekönyvét kiadta a Frederick Warne & Co.Ltd. A film jórészt ezt az időszakot öleli fel, az Ewan McGregor által játszott legfiatalabb testvér volt Beatrix szerkesztője és első szerelme, aki sajnos a lánykérés után nem sokkal meghalt leukémiában.
A könyv nagyon sikeres lett, és Beatrix keresett szerzővé vált, a bevételeiből pedig 1905-től földeket vásárolt a tóvidéken, kezdve Hill Top-pal. 47 éves volt, amikor házasságot kötött William Heelis ügyvéddel. Gyermekeik nem születtek tehát, és mivel Beatrix és a férje is elkötelezett természetvédők voltak, hatalmas földterületet ajándékoztak National Trust-nak (magyarul talán Nemzeti Védnökség). A teremőr néni elmondta, hogy nem Hill Top-ban éltek, hanem a völgy túloldalán egy nagy házban, mert Hill Top kicsi lett volna kettejüknek. Beatrix onnan járt át dolgozni, alkotni, virágos-és konyhakertet gondozni, és mivel sikeres szerző volt, feltehetően tudatában volt annak, hogy halála után Hill Top igen látogatott lesz, így a National Trust-ra hagyta (vagy csak a használati jogot – ilyesmihez nem értek), sőt, a nagy házat is, amelyben a férjével laktak, albérlők lakják jelenleg, amelynek bevétele szintén a szervezeté.
A fehér nyíllal jelöltem a nagy házat, ha megfordulunk, amerre a nyíl mutat, meglátjuk a kis eldugott bejáratot.
Hozzánk legközelebb: virágoskert, utána egy kis ösvény, fakerítés, legelő (birkák és nyuszik), kőkerítés, domboldal. A domboldalon tehenek, a képen nem látszik.
Bejárati ajtó
Az igazi Hill Top nem a filmbeli helyszín, erre a célra külön kerestek egy másik farmot (most utólag utánaolvasva jöttem rá, hogy amellett is eljöttünk, de mivel nem tudtam, hogy fontos, nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, olyan, mint a többi szép farm), ezt a másik farmot alakították át a filmhez. Hill Top nagyon szép, egy kis házból és nagy kertekből áll, hosszú ösvényen keresztül jutunk be a házba, rengeteg féle virág, és különböző rózsafajták mellett haladva el. A házban bent sajnos nem lehetett fotózni, sutyiban sem próbáltam, inkább igyekeztem mindent jól szemügyre venni. Elég sötét volt benn, a falakon szép, virágmintás tapéták, lent ebédlő és konyha, a keskeny falépcsőn feljutva megnézhettük a hálószobát (ablaka természetesen a kertre néz), az ablakokon csíkos árnyékolók. Minden nagyon kicsi és régi. A vitrinekben sok-sok porcelán, a hálószobában az ágy végében egy kisbőröndben régesrégi babák. Szeretem azt hinni, hogy ezeknek a tárgyaknak a nagy részét Beatrix valóban használta is.
A házban sok kép volt a falon, de amennyire szét tudtam nézni, semmi mesefigurásat nem láttam, inkább tollrajzokat, olajfestményeket. A könyveit viszont lehetett lapozgatni, itt-ott szétszórva , ablakpárkányon, kisasztalon.
Kilépve a bejárati ajtóval szemben a konyhakert kiskapujával találkozunk, kissé távolabb jöttünk rá, hogy egy másik kapun be is lehet menni, krumplit láttam, tököt, szamócát és futóbabot.
Peter Rabbit:)
Beatrix rózsái
A Beatrix Potter Gallery egy másik kis városkában, Hawkshead-ben található, egy 17.századi kis házban. Ha jól értelmeztem, ez a házikó volt a férje irodája egykor. Itt sem lehetett fényképezni, de túl sötét is lett volna hozzá. A falakon üveg alatt, és asztali tárolókban állították ki az eredeti rajzokat, festményeket. Nem túl sokat, nagyon pici a ház, a kiállítás anyaga annyi, amennyi itt elfér- legalábbis nekem úgy tűnt. A rajzok elég kicsik, A5-ös körüliek. Néhol kilóg a halvány ceruzarajz, néhol pedig fehér fedőfestékkel javított (nem sok helyen). Nagyon szépek.
A farmot és a galériát is úgy alakították ki, hogy minden szépen megmaradjon, túl sok ember ne legyen ott egyszerre, nincsen óriási parkoló, és játszótér, tehát nem a gyerekes családok a fő célpontok. Hangulatos kis helyek, ahol tényleg lehet élvezni az ottlétet. Valószínűleg sok művész látogat el ide, mert az egyik helyen megemlítettük, hogy én is illusztrátor vagyok, és a néninek a szeme se rebbent. Volt is egy lány, akivel kissé meg kellett küzdenem a galéria előtt a fotózásért, ő se sima turista lehetett.
Igen, mindent el lehet adni a Potter-grafikákkal, én is vettem fémdobozos teát, ceruzákat, képeslapokat.
Bögrét is.
Van még egy harmadik helyszín, ami viszont igazi gyerekparadicsom, Bowness-on-Windermere-ben, itt egy hatalmas épületet csak óriási Beatrix Potter-figurákkal rendeztek be, van cuki teázó-kávézó, nagy ajándékbolt, nagy nyüzsgés. Ide már csak vasárnap jutottunk el, és lemondtam a belépésről, mondván, a lényeget már úgyis láttam. Majd egyszer, ha még lesz rá lehetőségem, megnézem.
Szívből ajánlom a környéket minden idelátogatónak, mert tényleg gyönyörű. További érdekesség még, hogy a környéken több helyen is élt Arthur Ransome, a Fecskék és fruskák szerzője, a könyveiben szereplő helyszíneket szintén a Lake District ihlette.
Nagyon szép beszámoló! Továbbra is szeretnék egy napon én is eljutni:)
Köszönöm, Mónika a beszámolót! Nagyon jó!
köszönöm:))
Jajj, de jó volt ez a poszt! És persze Isten éltessen!