az én áprilisom

Sűrű, sűrű áprilist hagyok magam mögött. Néhány hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, de idén április elején újra költöztünk, ezúttal csak pár megyével odébb, Bács-Kiskun megyébe. Bár nem teljesen haza költöztünk, de csak egy órás biciklizés választ el most a régi gyerekszobámtól.

Semmire nem volt időm az elmúlt hónapban, mindenre úgy kellett – elég fájdalmasan – időt szakítani, a lakást be kellett rendezni mielőbb, és az oly gyűlöletes átmeneti állapotot megszüntetni, hogy tudjak dolgozni, legyen rend körülöttem, találjunk meg mindent. Elég nagy rutinom van már ebben, mégis megszenvedtem, nemcsak személyes holmit költöztettük ugye, hanem a munkahelyem is, a gondolataim állandóan több síkon mozogtak. Most úgy érzem magam, mint egy mosogatórongy.

Úgy látszik, egy hónap kellett hozzá, és úgy emlékszem, idáig is kb ennyi volt, de végre le tudok ülni és amíg várok egy adag alapanyagot a postástól, ami nélkül nem tudok továbbhaladni, kanyarítok magamnak egy órácskát a blogra. Már az elején vissza kellett rázódni a munkába, ráadásul egy illusztrációs munkát is elvállaltam, így a napok elég sűrűn teltek: délelőtt rajzolás, ebéd után varrás. Szigorúan, egyiket nem belefolyatva a másikba, mert csak így lehet mindennel haladni. Akik a facebook Manka oldalát követik, láthatták, hogy újra csíkos táskákat varrok, a múlt héten a meskára is fel tudtam tenni párat, ennél tovább azonban nem jutottam.

Ilyen táska is van, illetve volt, a képen látható már gazdára lelt, de még 3 db vár más színösszeállításban bélésre, fülre:

Se blog, se egyéb fotók, se semmi. Akkor most megmutatom az új műhelyem, félkész állapotában (najó, a képen látható fele majdnem készen van).

Az évek alatt összegyűjtögetett képek végre megtalálják majd a helyüket, a fotel pedig új ruhára várakozik. Még sosem volt ekkora műhelyem (a képen csak a harmada látszik), teljesen át kell alakítanom az eddigi elképzeléseimet, mivel ide rengeteg polcra van szükség, de ha meglesznek, tényleg minden a helyére kerül majd. Például ekkora függönyt sem varrtam idáig, kellett hozzá a két asztal.

Mi történt még áprilisban?

Rajzoltam az Író Cimborák blogra egy képet Nyulász Péter versikéjéhez:

Kinyílt az orgona:

Végre napsütésben bicikliztünk. Az All you need is Love szatyromat 3 hónapja nyúzom, már több mosáson-vasaláson is túl van és semmi baja (azért az anyag visszáján vasaltam). Készültek díszpárnák is a grafikával, remélem, hamar sor kerül a fotókra és akkor megmutatom őket is (a szemfülesek kiszúrhatják az egyik képen). Nagy öröm, hogy úgy tűnik, a könyvhétre megjelenik egy könyvünk, amit már nagyon vártunk, erről is később, illetve a májusi háttér is elkészült, erről pedig holnap!