éljen az ifjú Manka-pár!
Időről-időre készítek egy-egy menyasszony és vőlegény Mankát, mert szerintem szépek együtt. Általában persze megrendelésre kérik, például a menyasszony legjobb barátnője, mert tudja, hogy a az ifjú ara Manka-rajongó. Nagyon szeretem ezeket a felkéréseket.
Most egy olyan párt készítettem, akiknek még nincsek gazdája., egyszerűen csak jólesett velük bíbelődni. A menyasszony csipkés szoknyáját egy leheletnyit meg kellett festeni earl grey teával, a vőlegény nadrágja pedig valódi olasz öltönynadrág, bizonyára nagyon kényelmes is. A tüllfányol előre és hátra is hajtható.
Az arcpírnak most a Giorgio Armani arany anyagom használtam, még van belőle egy kis darab szerencsére, így Mankáék ragyoghatnak a boldogságtól.
♥ Sok boldogságot minden ifjú párnak! ♥
célom a céltalanság
Még nagyon év eleje van, de már ki sem látszom a tervekből. Sokmindent szeretnék idén, minden folyamatban van, de még kell egy kis idő, amíg mutatni tudok bármit is.
A sok-sok újdonság mellett az egyik idei nagyon komoly tervem, hogy szakítok időt a céltalan rajzolásra és egyéb kreatív tevékenységekre. Ez a mondat talán viccesen hangzik, de igenis kell, hogy ezt megengedjem magamnak, mert csak így lehet fejlődni, frissülni, nem futhatom mindig ugyanazokat a köröket. Még akkor is kell ez, ha egyébként azok a körök kreatív körök.
Amikor elhagytuk Angliát, tudtam, hogy a legfájdalmasabb a sok zöld hiánya lesz, és az, hogy nem látok több bájos angol házat. Azóta sem telik el nap úgy, hogy ne gondolnék vissza, sóhajtozva nézegetem a sokszáz fotómat, de eddig még nem jött ki belőlem semmi. Most, amikor a napokban nekiültem eme újévi fogadalmamnak, egyszercsak készen is lett ez a ház.
Évek óta nem rajzoltam így, és bizony van mit behoznom, van hová újra fejlődnöm.
Nem készült sehová, egyelőre nem tudom, mi lesz vele, de biztosan követik majd őt a többiek, mert nagyon jólesik. Jólesett, hogy nem kell megfelelnem senkinek, és őszintén szólva azon is sokat gondolkoztam, megmutassam-e itt. De nyomát akarom hagyni annak, hogy elkezdtem újra rajzolni, így lesz egy kis kényszerítő erő is.
*
A másik vonal a hímzés, hímezni akarok hosszú hónapok óta! Sőt, évek óta gyűjtögetem a szép fonalakat, de most végre egyesítettem a készletet, elővettem mindent, ami eddig csak várakozott, és gyakorolok. Gyerekkoromban mindig csodálattal néztem a hímzéseket, de annyira béna voltam benne, hogy feladtam. Most valamiért úgy érzem, mégis tudnám csinálni, sőt egyenesen vágyom erre a meditatív tevékenységre.
Azt azért nem senki sem mondta, hogy iszonyú izomláz lesz a kezemben másnapra.
A hímzéstől (*_*)
válogatás tőletek - nektek
Borzasztóan örülök mindig, amikor fotót kapok tőletek, Mankákról, használat közben. Összegyűjtöttem nektek egy jópárat, vannak közöttük frissebbek, és kissé régebbiek is, de mindet imádom:
Az első képen Maja látható, a szülei tavalyelőtti, nászajándékba kapott Mankáival.
A koronát pusziló cuki Erik, Edina barátnőm kisfia.
Soma két Mankával, így az út is jobban telik!
Vitéz és kalóz, egymáshoz öltözve.
A képet Laura küldte szépséges kislányáról.
Annától érkezett a fotó, úgy látom, a lányok szeretik a Mankákat, aminek nagyon örülünk.
Nem mostani a kép, annál fontosabb: Györgyi barátnőm kisfia, Armand pár naposan.
A pirinyó babáknál maradva: Beni az ő pizsamás Mankájával.
Benedek (minden baba neve mellé nagyon szeretnék egy olyan mosolygó fejet, ami azt jelenti: ugye, milyen cukiiiii?)
Dominika fotója, náluk például két kalóz is őrzi az álmot.
Dorináék pizsamása (i).
Jusztináéknál az első Manka könyv olvasása közben.
Noémi kislánya a Mankák használatbavételének első pillanataiban.
Ő pedig Szilvi ennivaló kislánya, az első fotó, ami 2014-ben érkezett.
Köszönöm szépen a fotókat, továbbra is képküldésre bátorítanék mindenkit, a Manka fb oldalán a “Ti küldtétek” mappából még lehet mazsolázni, oda igyekszem mindenki fotóját feltenni (aki nem látja a sajátját, írjon nekem, előfordul, hogy feledékeny vagyok.)
A “világjáró” Mankáitokról pedig már készült poszt, itt találjátok a csodás képeket.
évértékelő, 2013
Nagyon érdekes volt újra elolvasnom a tavalyi évértékelőt, egyrészt újra átélni mindent, másrészt látni, mit tartottam fontosnak kiemelni. Összességében a 2013-as év is elég vegyes volt érzelmileg, sok utazással, költözéssel, sok-sok új dologgal, és őszintén szólva úgy érzem, pont elég is volt belőle. Remélem, nem vagyok örök bizonytalanságra kárhoztatva, és mostmár tényleg megtaláljuk a helyünket.
Január
A 2013-as évem még Angliában kezdődött. Úgy terveztem, alszom vagy két hétig, de végül mégiscsak sokat éjszakáztam, annyira élveztem, hogy csak saját magamnak rajzolhatok. Ekkor született meg a feliratos A5-ös méretű illusztrációim ötlete.
Sokat sétáltunk, ezek a képek újévkor készültek:
Aztán elkezdett durván havazni. Negyven percig öltözködünk, aztán ki az erdőbe termosszal, szendviccsel, Mankával.
A hónap végén bemutattam a Manka utazásai című képeskönyvem, rengeteg képpel, két részletben. Itt a franciaországi részt találjátok, itt pedig a vidéki Angliáról szólót.
Február
Még mindig esik a hó, így még mindig a havas erdőbe járunk gondolatokat szellőztetni, rendszerezni.
Ekkor már nagyon vártam a tavaszt (elkészült az első két feliratos illusztrációm):
Végre kitavaszodott (egy kis időre), így bringára pattantunk.
Elvaston Castle
Elvaston Castle
Elvaston Castle
Március
Újra havazás:
tavaszt akarok, de nem jön, így varrok:
A márciust azzal zárjuk, hogy elmegyünk kirándulni Kedleston Hall-ba, megnézzünk, hol forgatták (részben) A hercegnő című filmet (Keira Knightley főszereplésével).
Április
A könyvfesztiválra megjelenik A rejtélyes kulcs, Kertész Edina meseregénye a Naphegy kiadó színeiben, az illusztrációkat én készítettem.
A könyvet csak jó sokára tudom majd kézbevenni, de fotókat kaptam róla:
Elkészülnek az újabb A5-ös illusztrációim:
Eljutunk még Warwick várába nagyon kedves barátainkkal, erről sem volt még alkalmam képeket mutatni, íme néhány:
Újra felkeressük a híres antikváriumot Buxtonban, erről egy hosszabb bejegyzést itt találtok képekkel, a Bárkaonline számára írtam belőle egy cikket Almáspite a kertben címmel.
Aztán csomagolok:
A hónap végén hazaköltözünk Magyarországra, ezért az életünk méginkább felfokozódik érzelmileg. Miközben napokig-hetekig csomagolok, dobozolok, listát írok azokról a helyekről, ahol még nem jártunk, vagy ahová vissza akarunk menni. Már nagyon kevés az idő, így le kell mondanom sokmindenről.
Felszabok 50 méternyi anyagot, hogy beleférjen a dobozokba.
Utazunk.
Május
Itthon vagyunk, kertes házban csomagolunk ki. Mivel mindketten vágytunk már kertre, szinte rávetjük magunkat, és próbáljuk megművelni a borzasztóan kemény és göröngyös talajt. Sikerül, itt például az uborkáink:
Lesz egy kiskutyánk, Csipesz, valamint cicáink
néhány kiskacsa fűnyírónak, és csirkék
Franciaországi barátnőm megajándékoz pár csodás képpel, elviszi a Manka utazásait abba a kastélyba, mely az illusztrációt ihlette annak idején.
Nászajándékhoz tartozik, azért a masni.
június-július-augusztus
A nyár javarészt a kertben telik. Továbbra is küzdünk a földdel, de rengeteg örömünk van a kertben. Van borsónk, uborkánk, zöldbab, paradicsom, paprika, hagyma, kapor, petrezselyem, sárgarépa.
És soksok gyümölcs.
kánikula, Csipesz hűsölni próbál
Azért természetesen rengeteget varrtam is a nyáron. Főleg csíkosat, színessel:
Augusztusban összefogunk a Mabeautyk ékszermárkával, és a Vilma levese illusztrációiból ékszerek készülnek.
Az ékszereket a Mabeautyk standján keressétek, a Wampokon.
Letölthető füzetcímkéket tervezek, nagy sikerük van:
szeptember-október-november
Szabok-varrok, ezerrel készülök a karácsonyi időszakra.
kijelenthetjük, hogy szeretem a pirosat
Film noir táskák és Mankák készülnek:
Letölthető kifestőket is rajzolok, egy nyuszisat és egy Mankásat.
Aztán megint csomagolok, pár hétre Bp-re költözöm.
December
Budapest, falfestés, itt találtok több képet róla
Wamp, majd két napra hazaugrunk Bartók Eszter barátnőmmel és a szeghalmi városi könyvtárban karácsonyváró Luca-napot tartunk a helyi óvodásoknak, iskolásoknak. Még erről sem mutattam:
Este egy kis hangulatos karácsonyi vásárt is tartottunk itt, a képen látható két, iszonyú cuki kislánynak az összes Manka tetszett:
Újra wamp, a tavalyi utolsó, a frissen lőtt szerzeményemmel, a csodás asztalterítőmmel
Ezután hazautazom, hogy felkészüljek a családi karácsonyra. Az utóbbi évek legklasszabb karácsonyát tartottuk. ♥♥♥
Köszönöm mindenkinek, aki olvasta a Vattacukorhajút 2013-ban, tartsatok velem idén is!
♥♥♥
Manka utazásai
Az elmúlt két évben elég sokat utaztam. Ne gondoljon senki arra, hogy világcsavargó lettem, egyszerűen az történt, hogy külföldön ismertem meg a (magyar) barátom, és a szerelem miatt csomagoltam. Erről egyébként itt írtam már.
Főleg Normandia és Anglia vidékein kirándultunk, de jártunk Amszterdamban is. Teljesen átlagos életet éltünk (tudom, ezt nehéz elmagyarázni), azzal a különbséggel, hogy hétvégén nem a tévé előtt ültünk, hanem nekivágtunk, hogy felfedezzük az ottani környéket. Sok-sok fotó készült ebben az időszakban, mostanában, ha nosztalgiázni támad kedvem, van mit nézegetni (pár hónapja hazaköltöztünk). Ezekből az élményekből született a Manka utazásai című képeskönyvem, amelyről itt és itt írtam már.
***
De Mankát nemcsak én viszem magammal mindenhová, amerre járok, hanem Ti is, és szuper képeket küldtök nekem! A mai posztban ezekből a képekből rendezek egy kis válogatást, folytatása következik!
Az első fotókat Panni küldte Amerikából (Arizona, San Francisco). Gyönyörűek, ugye?
A következő képeket Ilonának köszönhetjük, Ausztráliából. Igen, ez itt egy igazi koala, nagyon cuki.
Edina képe a mallorcai piacról:
Egy Manka táska Floridából:
Egy nagyon régi Manka pár Brüsszelben, Vandától:
Manka Mankája Montreálban:
Végül pedig a legfrissebbek, Hédi Izlandig vitte két Mankáját:
Folytatása következik!
Köszönöm a nagyszerű képeket, továbbra is várom őket! Aki pedig még többet szeretne látni, vagy nem bírja ki a következő posztig, az a fb oldalon, ebben a mappában nézelődhet.
abszolút Manka-mentes bejegyzés, csak a címben van, de tényleg.
Tarthatatlan volt, hogy már július közepe, de még mindig a háttérkép a legújabb bejegyzés. Az úgy van, hogy mióta kertes házba költöztünk (itthon), azóta egyrészt viszonylag ritkán látok kastélyt, amit lefotózhatnék, másrészt este kilenckor kikapcsolom a gépet, bár már hattól nem is vagyok bent.
A látszat ellenére nagyon is dolgozom, de most jöjjön egy cicás-kutyás poszt.
Nagyon szeretem a cicákat, nem is olyan régen írtam is, mennyire hiányzik, hogy legyen. Most van négy. És egy törpetacskó, még kölyök ő is. A cicák közül csak kettőnek van még neve, de az is lehet, hogy a két névtelen valaki másé lesz, úgyhogy őket addig duplán kell szeretni.
Ekkorák voltak, amikor kaptuk őket:
Ő Kornélia, a cicafigurám után.Valamiért mindig nagyon ijedten néz.
Ő az egyik névtelen, a másik is kb ugyanígy néz ki, kis szürke álarcos lovagok.
Ő Szófia Hercegnő. Remélem, egy fiú kiscica nem sértődik meg ettől a névtől, de mivel nem érti, mit jelent, úgy gondoltuk, hívhatjuk bárhogy.
Nagyon jó kiscicák, egyáltalán nem rosszalkodnak.
Bár a szőlőre szeretnek felmászni.
Mind a négyen:
Ő pedig Csipesz, a kiskutyánk. Hallgat még a Csiperkére, a Csipikére, vagy bármilyen Csi-vel kezdődő szóra. Sajnos a farka hegye lemaradt a képről, de kiegészítettem nektek:
Imádjuk. Nagyon érdeklődő kiskutya.
Az ott a kutya alatt két cicaláb. Ez a közöttük lévő viszonyokat is érzékelteti.
Hát nem cuki?
a 2012-es évem dióhéjban
Először arra gondoltam, hagyom a francba a visszatekintést, hiszen biztosan el fog menni egy napom a megírására, de aztán rájöttem, hogy legalább egyszer egy évben meg kellene állni és visszanézni, mik is történtek, mit csináltam, mit hogy éltem meg. Ki tudja, talán még lelkileg hasznos is lesz, szóval ezt most inkább magamnak írom, hogy meglegyen.
Január
Hát ez könnyű, mert a tavalyi év egész januárját betegeskedéssel töltöttem, az előző karácsonyi időszak annyira kimerített, hogy orvostól orvosig mászkáltam, már amikor fel bírtam kelni. Közben pakolnom kellett volna, és költözködést szervezni, mert február legelején elutaztam Normandiába a barátomhoz. Nagyon nem volt könnyű az életemet két bőröndre leredukálni. Egy a ruháknak, egy a munkának.
Február
Úton Normandia felé, 1700 km alatt simán meggyógyultam. Sokat kirándulunk és egyebek mellett elkezdem illusztrálni Váradi Annamária (Vavilo kids) A farmon c. könyvét. Borzasztó hideg volt, és esett a hó is, ami nem túl gyakori arrafelé. A tengerparton szinte csonttá lehetett fagyni.
 |
| Deauville, öltözőkabinok |
 |
| Honfleur |
 |
| Le Havre |
Egy hónapot töltöttünk Normandiában, majd költözés újból, ezúttal Angliába.
Március
Ismerkedés az angol tavasszal. Gyönyörű zöld minden, madárcsiripelésre ébredek (egy faluban lakunk). Na jó, ez nem az én kilátásom:
Megszületik a viktoriánus Mankák ötlete, bolhapiacokra kezdünk járni. A néni, akitől a csipkéket vettem, azt mondta, ezek viktoriánus csipkék, hát, én simán elhiszem neki. Végül is, miért ne? Elég hosszú korszak volt, nálunk otthon minden szekrénysornak van egy fiókja, ahol matyóhímzéses terítők lapulnak, úgyhogy párhuzamot vonok.
Április
Még mindig nagyon szép az idő. Rengeteget sétálunk, felfedezzük a környéket. Húsvétkor egy kisváros főterén döbbenek rá, hogy idén Angliában töltöm a húsvétot.
Varrtam egy Fridát és egy pompomos arcú Mankát, akit cseresznyevirág Mankának neveztem el.
Május
Elkezd esni. Nem egyfolytában, de kb 4 hónapig esik. Júliusban beszerzek egy gumicsizmát, amit örökre megszeretek. De ne szaladjunk annyira előre. Készítettem egy menyasszony-vőlegény párt.
Május végén szülinapot ünnepeltek a Mankák! A harmadikat.
Néha elmentem futni, és hazafelé mindig beleszagoltam az utcánkban lévő tujába.
A hónap végén pedig megszületett Igor és Borisz, a két cirkuszi erőművész, a legviccesebbek a Mankák közül, azóta is nagy sikerük van.
Június
Esik. Sokat ülök bent, sokat varrok, jönnek az angolkisasszonyok.
Július
Esik. Gumicsizma, plusz kirándulás északra a tóvidékre. Három napból három napsütés, ez a szülinapi ajándékom, plusz látogatás Beatrix Potter egykori házában.
Elkészülök a farmos mesekönyvvel (eddigi leghosszabb és legösszetettebb könyves munkám),
és szinte azonnal elkezdem a Manka utazásait.
Augusztus
Lesz, ami lesz alapon elmegyünk egy hétre sátorozni dél-Angliába, és olyan szerencsénk van, hogy még napozni is tudunk a tengerparton.
Írok egy bejegyzést, melyben tisztázom, hogy miként is kerültem külföldre, mert már a sokadik kérdő levelet kaptam, régi barátoktól is. Nem volt célom a titkolózás, de így alakult. Ezt a bejegyzést is sokan olvastátok. Örülök, hogy a helyükre kerültek a dolgok. (A következő ilyen, mindent tisztázó bejegyzés az lesz, amikor arra a kérdésre válaszolok, hogy “de mit dolgozol külföldön?” szerintem egyértelmű, de lehet, hogy tévedek? 🙂
Szeptember
Szeptemberben meglátogat az egyik barátnőm, egy este alatt megnézzük a hat rész Büszkeség és balítéletet, majd egy nap alatt bejárunk a filmbeli helyszínek közül kettőt is: ez Lyme park
és Sudbury hall.
Még mindig a Manka utazásain dolgozom, valamint cuki fürdősütiket rajzolok a Bomb Cosmetics magyarországi viszonteladójának részére.
Október
Októberben befejezem végre a könyvet, gőzerővel varrok a karácsonyra, hiszen már tudom, hogy november elején hazautazom wampozni. Megkeres a Nők Lapja, egy rovathoz fogok nekik rendszeresen rajzoni.
És elhatározzuk, hogy megint költözünk, Anglián belül.
November
Halloween estéjén költözünk, egy óriási doboz csoki van az ölemben az autóban minden fordulónál, mert a régi és az új ajtón is kopogtatnak a gyerekek édességért. Lett egy saját szobám, nevezzük műhelynek, vagy studionak. De itthagyok mindent félkészen, dobozokban, kipakolok a bőröndökből, hogy bepakoljak, és hazautazzak majdnem két hónapra. Úgy érzem, nem bírom ki. Kibírtam.
Megjelenik a Manka utazásai!
December
 |
| (Zámbó Gergő fotója) |
Az itthon töltött idő fergeteges volt. Rengeteget dolgoztam, rengeteg barátommal, kedves ismerősömmel találkoztam. Egy barátnőmnél laktam, kipakoltam a bőröndömből, és elmentem wampozni. majd hazamentem és kipakoltam, hogy elférjenek a ruháim. Ezt minden wamp előtt megismétlem. Ja és kétszer vagyok otthon anyuéknál, tehát akkor is. Bőröndhúzó versenyen indulhatnék, nem beszélve a csomagolásról.
Karácsonykor ennek csúcspontjaként egészen komikus helyzetekben és időpontokban húzzuk a bőröndöket.
De aztán végül kb 20 perc alatt újra becsomagolunk 3 bőröndöt, és 29-én végre újra Anglia, az új lakás, a műhelyem, megint kipakolok. Szekrénybe tehetem a ruháim. Mindennek helye lesz, minden el fog férni. Új laptopot kell majd vennem, ezt ekkor még nem tudom. Tervezgetek. Örülök, hogy egy helyben lehetek. Megfogadom, hogy aludni fogok két hétig, és idén máshogy csinálom:)
