Még nagyon év eleje van, de már ki sem látszom a tervekből. Sokmindent szeretnék idén, minden folyamatban van, de még kell egy kis idő, amíg mutatni tudok bármit is.
A sok-sok újdonság mellett az egyik idei nagyon komoly tervem, hogy szakítok időt a céltalan rajzolásra és egyéb kreatív tevékenységekre. Ez a mondat talán viccesen hangzik, de igenis kell, hogy ezt megengedjem magamnak, mert csak így lehet fejlődni, frissülni, nem futhatom mindig ugyanazokat a köröket. Még akkor is kell ez, ha egyébként azok a körök kreatív körök.
Amikor elhagytuk Angliát, tudtam, hogy a legfájdalmasabb a sok zöld hiánya lesz, és az, hogy nem látok több bájos angol házat. Azóta sem telik el nap úgy, hogy ne gondolnék vissza, sóhajtozva nézegetem a sokszáz fotómat, de eddig még nem jött ki belőlem semmi. Most, amikor a napokban nekiültem eme újévi fogadalmamnak, egyszercsak készen is lett ez a ház.
Évek óta nem rajzoltam így, és bizony van mit behoznom, van hová újra fejlődnöm.
Nem készült sehová, egyelőre nem tudom, mi lesz vele, de biztosan követik majd őt a többiek, mert nagyon jólesik. Jólesett, hogy nem kell megfelelnem senkinek, és őszintén szólva azon is sokat gondolkoztam, megmutassam-e itt. De nyomát akarom hagyni annak, hogy elkezdtem újra rajzolni, így lesz egy kis kényszerítő erő is.
*
A másik vonal a hímzés, hímezni akarok hosszú hónapok óta! Sőt, évek óta gyűjtögetem a szép fonalakat, de most végre egyesítettem a készletet, elővettem mindent, ami eddig csak várakozott, és gyakorolok. Gyerekkoromban mindig csodálattal néztem a hímzéseket, de annyira béna voltam benne, hogy feladtam. Most valamiért úgy érzem, mégis tudnám csinálni, sőt egyenesen vágyom erre a meditatív tevékenységre.
Azt azért nem senki sem mondta, hogy iszonyú izomláz lesz a kezemben másnapra.
A hímzéstől (*_*)
