Először is szeretném megköszönni a rengeteg jókívánságot és pozitív kommentet az esküvőnkkel kapcsolatban! Az első bejegyzést itt olvashatjátok, a mostani posztban pedig eleget teszek a várakozásnak, jöjjön még néhány kép Antalfi Anikó szemével, ugyanis ő készítette a csodás fotókat, amiket ebben a bejgyzésben láthattok. Dupla feladata volt, mert amellett, hogy végigfotózta a délutánt, ő készítette a sminkem is. Köszönöm Anikó, mindkettőt!
Ezt a képet közvetlenül a bejárat mellé tettük. Talán ismeritek már az Isten hozott illusztrációm, amit eredetileg babaváró ajándéknak készítettem. Most kiderült, a vendégek üdvözlésére is alkalmas, egy virágszirmos, merített papírba paszpartuztam. A fehér keretet még tavasszal, piszkos arany színűként vettem egy vásárban, kifejezetten azért, hogy majd valamikor fehérre fessem, ennek is most jött el az ideje.
Az egyszálas, felfüggesztett kis vázákról már írtam az előző posztomban.
A nyolc ágú gyertyatartó is egy vásárból jött velem haza, ez sem fehér volt. Eredetileg afölé az asztal fölé szántam, aminél a szertartás zajlott, de nem igazán volt mire kifüggeszteni, és elég nehéz, így átkerült a sátorba. Úgy terveztem, este meggyújtjuk majd a gyertyákat, de akkor még nem számoltam azzal, hogy mellettük kreppapír szalagok fognak lengedezni. Úgyhogy nem gyújtottuk meg őket.
A képen látható fehér kancsó a nagymamámé volt, de már régen elkunyeráltam tőle. Mindig féltettem, és sosem használtam, de amikor elkezdtük tervezni az esküvőt, tudtam, hogy az asztalon lesz, az alatta lévő csipketertővel együtt, amit szintén Mami horgolt. Azon az asztalon, aminek csak a lábai voltak meg két hónapja, ez pedig a másik nagymamámé volt, aputól kunyiztam el, hogy asztalt készíttessek belőle. Nagyon nem volt sima ügy, de végül meglett az asztal, ezúton is köszönöm Zsolti és Jani munkáját! Mindig van olyan mozzanat, amiről sajnos nem készül fotó végül, mint pl az asztal esetében, csak a festés utáni állapotról van egy werkfotóm, a szépen feldíszítettről nincsen.
ez egy saját, mobilos fotó:)
Ebből a díszből öt db készült, alapjuk raffaellós műanyag doboz, nedves oázissal. A nagy meleg ellenére egészen sokáig bírták.
Szinte az összes, esküvővel kapcsolatos tényező esetében improvizáltunk, (kivéve a vőlegény személyét, ő ugyebár fix volt.) Hogy pontosan mi legyen a menyasszonyi csokromban, nem tudtam, de az egész dekorációhoz 120 szál halvány színű rózsát vettem, és amikor két nappal előtte a szüleim kertjében nézelődtünk, gyorsan kiválasztottam néhány szeder ágat is. Végül nagyon tetszett a csokor, amit Rita barátnőm kötött (köszönöm!!), egyetlen tanácsot adok azoknak, akik hasonlóan, valamilyen bogyós gyümölcsöt köttetnének a csokrukba: ne tegyétek a csokrot a ruhátokra. Nekem csak pár egészen pici lila foltom lett tőle, és mivel saját ruháról van szó, nem tragédia, de ha kölcsözős, ott egy kicsit jobban kell vigyázni. A csokrot egy egyszerű, barackszínű szalaggal kötöttük át.
*
A ruháról is írtam az előző bejegyzésemben, hogy vásároltam egy alap ruhát, amit az ízlésemnek/személyiségemnek megfelelően kicsit átalakítottunk. Átszabni persze nem kellett, egy-két strassz lekerült róla, és pár réteg tüllt varrtunk rá egy széles szatén szalaggal. Nem akartam, hogy nagyon “sok” legyen a ruhám, nem is illett volna hozzám, és túlzás is lett volna egy ilyen kis létszámú kerti partira. Valami olyat szerettem volna, ami egyszerű és szép. Ilyen lett:
Az előző posztokat újraolvasva felmerült bennem, hogy talán úgy tűnhet, másokat is ilyen, villámszervezésű esküvőre buzdítanék, azért ez nincs így. Valójában rengeteg munkám, munkánk volt vele, mellette pedig ugyanúgy igyekeztem dolgozni is. Nekünk 2 hónapunk volt rá, mert május végén eldöntöttük, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ki is tűztük az időpontot július 19-re, “miért halogassuk” jelszóval. Tisztában vagyok azzal, hogy másoknak mások az elképzeléseik, és esetleg többet, nagyobbat, szebbet szeretnétek. Ez a mi esküvőnk volt, és nekünk tökéletes volt így, ahogyan történt. A másnapi, spontán szerveződött morzsaparti pedig nagyszerű ráadás volt!
♥♥♥
