Kornélia egy fekete cica.Reggelente nagyon nehezen ébred, rendszerint elbóbiskol még kávézás közben is, és arról álmodik egy-egy pillanatra, hogy milyen jó lenne a teraszon elnyúlni az őszi napfényben.
Ő az új figurám, akit szeretnék nektek bemutatni. Éveinek száma nehezen meghatározható, valamelyik irányból közel a harminchoz, amikor már igyekszünk elfogadni magunkat a hibáinkkal együtt, és rendületlenül kutatjuk a boldogság forrását. Néha egy baráti beszélgetésben, néha egy csésze forrócsokiban találjuk. A lényeg, hogy ne menjünk el mellette.
Ezt a bejegyzést ismét Normandiából írom, egy kis ideig most innen fogok dolgozni. Kornéliából sorozat lesz, a terveket tavasszal kezdtem rajzolni, de itt szeretném kidolgozni a képeket.
Ki szereti a cicákat?
Fel is ismertem a kis otthonkádat! 😛 😀
Kornelia tudtam, hogy jo arc lesz, ne adjal neki tul sok croissant! 🙂
Bori nagy kedvelője a cicáknak, Julcsi csak most ismerkedik vele. Én személy szerint csak a Kornélia típusú cicákat imádom! Minden jót Normandiában! Volt szomszédod: Judit
Itt is egy Kornélia-kedvelő 🙂 Végtére rokonom! És még hasonlítunk is egymásra ;)!
🙂 én is nagyon szeretem a cicákat és Kornélia is nagyon kedves cicának tűnik 🙂 🙂
Éljen:) hamarosan jön is a következő életkép 🙂
ééééééééééén!!!!!! 🙂
Én bizony szeretem a cicákat, Kornélia pedig tüneményes. Korát tekintve is közel áll hozzám, és a reggeli tejeskávé az én napomnak is fontos része. 🙂 Várom a folytatást!