A múlt héten megjelent Nők Lapjában, melynek borítóján Keira Knightley látható (még kapható, csak azért mondom, ha valaki rohanna, az ő arcát keresse), duplán sikerült szerepelni.

 A szépség rovatban is van egy illusztrációm, az aktuális téma : mit vigyunk magunkkal utazáshoz nyáron, mi legyen a neszesszerben?

Az eredeti kép pedig ilyen:

Tarthatatlan volt, hogy már július közepe, de még mindig a háttérkép a legújabb bejegyzés. Az úgy van, hogy mióta kertes házba költöztünk (itthon), azóta egyrészt viszonylag ritkán látok kastélyt, amit lefotózhatnék, másrészt este kilenckor kikapcsolom a gépet, bár már hattól nem is vagyok bent.

 A látszat ellenére nagyon is dolgozom, de most jöjjön egy cicás-kutyás poszt.

Nagyon szeretem a cicákat, nem is olyan régen írtam is, mennyire hiányzik, hogy legyen. Most van négy. És egy törpetacskó, még kölyök ő is. A cicák közül csak kettőnek van még neve, de az is lehet, hogy a két névtelen valaki másé lesz, úgyhogy őket addig duplán kell szeretni.

Ekkorák voltak, amikor kaptuk őket:

Ő Kornélia, a cicafigurám után.Valamiért mindig nagyon ijedten néz.

 Ő az egyik névtelen, a másik is kb ugyanígy néz ki, kis szürke álarcos lovagok.

Ő Szófia Hercegnő. Remélem, egy fiú kiscica nem sértődik meg ettől a névtől, de mivel nem érti, mit jelent, úgy gondoltuk, hívhatjuk bárhogy.

Nagyon jó kiscicák, egyáltalán nem rosszalkodnak.

 Bár a szőlőre szeretnek felmászni.

Mind a négyen:

Ő pedig Csipesz, a kiskutyánk. Hallgat még a Csiperkére, a Csipikére, vagy bármilyen Csi-vel kezdődő szóra. Sajnos a farka hegye lemaradt a képről, de kiegészítettem nektek:

Imádjuk. Nagyon érdeklődő kiskutya.

Az ott a kutya alatt két cicaláb. Ez a közöttük lévő viszonyokat is érzékelteti.

Hát nem cuki?

Helló Július!

Igen, tudom, egy kissé tobzódunk a virágokban, és lehet, hogy tengerpartosat vártatok, de talán lesz, akinek tetszik, aki szereti a hortenziát, vagy a Mankát:) Vagy van olyan közöttetek, aki az irodában tölti a nyarat a városban? Nektek kimondottan ajánlom:) Fel fog vidítani minden nap, amikor bekapcsoljátok a gépet.

A fotót tavaly készítettem az angliai Lyme Parkban, itt írtam róla részletesebben, és persze sok-sok fotót is találtok!

Fogadjátok szeretettel.

Válasszátok ki a nektek megfelelő arányú képet, kattintsatok rá, utána jobb klikk, mentés másként vagy beállítás háttérként.

Többen kérdeztétek, most tudok mutatni:

ha valaki kalóz Mankát szeretne, írjon nekem, mert most készítettem kettőt, (de még lesz mostanában).

A Bárka online gyerekkönyves rovatában, a Papírhajón olvasható egy rövid írásom a Kate Greenaway illusztrációs díjról, és egy kis angol antikváriumról, valamit az ott beszerzett kincsekről, Almáspite a kertben címmel. Sok képet készítettem oda, de olyan kicsik lettek montázsolva, úgy gondoltam, itt is megmutatom őket, kicsit nagyobban, hátha valakit érdekel. A könnyebb érthetőség érdekében ajánlom, hogy nyissátok meg külön ablakban és először olvassátok el a cikket, de utána mindenképpen gyertek vissza képeket nézegetni, ha szeretitek a régi könyveket. Pince, földszint, első, második emelet és padlás.

A fenti, első képen látható a buxtoni antikvárium, a Scrivener’s book shop bájos kis épülete. 1890-ben épült, eredetileg is bolt volt, lakóházzal. Ahogy azt írom is, hihetetlen, mennyi könyv és egyéb papír fér be egy ilyen kicsi épületbe, összesen öt szinten.

 Ennek a lépcsőnek a színkódját szívesen elkérném:

Szebbnél szebb gerincű könyvek a viktoriánus korból:

Kicsit közelebbről:

Ezt a könyvet innen vettem le:

Nem olyan régi, valójában 1967-ben adták ki, egy antológia mesékkel, versekkel, rengeteg fekete fehér és jópár színes képpel a 19. századból.

 Ettől a képtől volt egy rémálmom:

Jó lett volna elhozni,

de sajnos ott kellett hagynom..ahogy ezt is:

 Az összes pénzem és (bárki másét) is el tudtam volna itt költeni.

Sok-sok könyv, polclabirintusok.

A zenei részlegen Liszt kották!

 Gyerekrészleg. Sajnos a legtöbb cím nekem nem sokat mond, hiszen nem az angol gyerekirodalmon szocializálódtam, de azért nem unatkoztam. Főleg a képeskönyveket és az extra régi meséket kutattam.

És meg is találtam, amit kellett:

Két Kate Greenaway könyvet, az egyik az Apple Pie, a másik pedig a Marigold Garden egy részlete puha kötésben. Lassan, de biztosan gyarapodni látszik a kis itthoni könyvtáram.

 Ki ne ülne oda egy kis aprósütiért?

Tervben van, hogy egy bejegyzésben összeszedem, milyen könyveim vannak még, de nem tudom, mikor kerül rá sor.

A Vilma ruhái öltöztetőfüzetet szeretném nektek ajánlani a szünidőre, ha van a családban 3 év feletti kislány. Vagy esetleg kisiskolás, akinek valamilyen szép, de nem drága ajándékot szeretnétek a bizonyítványosztásra. Vagy nyaralni indultok, és befér még egy vékony A4-es füzet, egy kisolló, kis ragasztó, plusz a szokásos színes ceruzák. Garantáltan jól fognak szórakozni a kislányok, és szerintem az anyukák vagy a nagymamák is beszállnak majd az öltözéktervezésbe, sok ilyet hallottam már!

Akinek megvan a Vilma levese, jól ismeri a könyvben lévő másik mesét, a Vilma ruháját. A hangulatos kis történetben az anyuka egy ruhát varr Vilmának a születésnapjára, amelyet aztán felkap a szél, kirepít az ablakon, és…a mese végére álomruhává változik.

2011 tavaszán készítettünk egy teljes kiadványt, amiben oldalról oldalra felöltöztethetitek Vilmát, és nemcsak egyféle ruhával, hanem egy teljes ruhatárral:) Ez egy komplex foglalkoztató: kivehető sablonokat lehet körberajzolni, terveztem bele színes, mintás papírokat, rajzoltam kifestős oldalakat, ahol különböző helyszíneken láthatjuk Vilmát. A körberajzolt, kivágott ruhákat fel lehet ragasztani a kifestős oldalakra, kiszínezni a hátteret, sőőt, még cipőket, zoknit, kalapot, öveket is találtok a füzetben, velük lehet teljessé tenni a munkát. Ebben a bejegyzésben mutatom meg bővebben, sok-sok fotóval.

  
A Vilma ruhái öltöztető füzetet a Pagony oldalán kedvezménnyel tudjátok megrendelni, itt.

 Talán emlékeztek, talán nem, decemberben kétségbeesetten kerestem ezt a flanel anyagot, amiből a cuki pizsamás Mankákat varrom. Budapest jónéhány méteráruboltját bejártam, de sehol nem kaptam ilyet, ahol addig volt, már elfogyott, és azt mondták, nem gyártják tovább. Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogyan szűnhet meg valami, ami ennyire klassz, na jó, az anyagi okokat megértem (ha jól tudom, drága volt a gyártása).
Ezután januárban visszautaztunk Angliába, és az interneten folytattam tovább a keresést. Az összes általam ismert külföldi kézműves oldal flanel kínálatát átnéztem, hátha, de semmi.

Már éppen lemondtam róla, amikor Nelli a Bugyolától írt nekem, hogy ő a szokásos saját anyagvadászata közben talált belőle, egy svéd oldalon. Olyan kedves volt, titokban még le is levelezte velük, de kiderült, hogy külföldre valami horror áron postáznak. De félreteszik nekem. Akárhogy számolgattam, ez már luxusnak tűnt, ennyire nem ragaszkodhatok egy anyaghoz sem…aztán arra gondoltunk, hátha Svédországon belül olcsóbb a szállítás, de akkor még nem volt svédországi ismerősöm. Akkor Simon Réka, a Könyvmutatványosoktól (Spanyolországból) azt javasolta, írjak Marikának Svédországba (Larsson Mária, nagyon kedves svéd gyerekkönyvtáros, és a színvonalas magyar gyerekkönyvek népszerűsítője Svédországban), ő biztosan segít, és továbbítja majd nekem Angliába. Ekkor megint elkezdtem számolni, de úgy éreztem, annyira nem lehet vészes, és ha ez az utolsó lehetőség, hogy a kedvenc anyagomhoz hozzájussak, akkor nem hagyhatom veszni.

Előadtam hát Marikának az addigra már rendkívül szövevényes történetet, de ő nem ijedt meg tőle, és seperc alatt megrendelte magához az utolsó 1.4 méternyi anyagot (igen, ennyiért folyt az ádáz küzdelem), majd elküldte nekem Angliába, ami szinte az utolsó pillanatban érkezett meg, mielőtt hazaköltöztünk Magyarországra. Ez aztán a nemzetközi pizsama:)

Ja, igen, az anyag egyébként német.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített, nagyon boldog vagyok!

Tengernyi sok Manka már nem fog születni ebből az 1.4 méterből, de amit lehet, kihozok belőle:)

Ha valaki ilyenre vágyik, írjon nekem levelet.

Hello június!

Hihetetlen, de máris itt van. Bár az időjárás inkább októberre hasonlít, próbáltam a könnyedséggel, csíkokkal, vidámsággal megtámogatni a hangulatot. Óriási szerencsém volt egyébként, hogy a napokban akadt pár (3) fényes óra és tudtam fotózni. Ünnepélyesen megfogadom magamnak, hogy többé nem hagyom az utolsó pillanatra.

Ha szeretnétek beállítani a gépeteken háttérnek, válasszátok ki a nektek megfelelő arányú képet, kattintsatok rá, utána jobb klikk, mentés másként vagy beállítás háttérként.

Nagy öröm ért ma.

Akinek megvan a Manka utazásai című könyvem és olvasta a hozzá kapcsolódó blogbejegyzéseket (itt a francia rész, itt pedig az angol), az tudja, hogy van a könyvben, a francia részben egy kastély. Ennek a kastélynak a tulajdonosai a barátnőmék barátai, és ez a bizonyos pár a múlt hétvégén kötött házasságot (nekik valószínűleg nem fájt a fejük az esküvői helyszín kiválasztásánál.) 

Tehát az esküvő a kastélyban volt, és küldtem nekik egy példányt a Manka utazásaiból, plusz a barátnőm volt olyan kedves, és lefotózta nekem a könyvet a helyszínen, valamint azt az oldalt, amin a kastély szerepel. Micsoda öröm!! Már csak egy dolgon izgulok. Remélem, nem fognak megharagudni, hogy tettem az “udvarra” egy szökőkutat.

 

Még két bónuszfotó:

Ha esetleg közületek valakinek kastélya van, szóljon bátran, megyünk fotózni-rajzolni.

Négy éve készítem a Mankákat.

A tavalyi szülinapi bejegyzésben nagy munkával összeszedtem, hányféle típusú Manka született eddig, és még így is kimaradtak sokan. A kör pedig azóta csak bővült. Ez remélhetőleg a jövőben is folytatódni fog:)

Boldog szülinapot, Manka!

A szülinaphoz kapcsolódó akciót itt találjátok: